Egy kérdés: Tetszik a blogom? Kérlek komizzatok :D
IV. Rész
3 óra múlva
Valaki hivott. Felvedtem a telefont.
-Haló- egy rekettes hang szólt a telefonba. Nagyon rémisztő volt.
-Ki az? -Kérdeztem bizonytalanul..
-Nem ismered fel a hangomat? ...............
Folytatás:
Egy csomót elbeszélgettem azzal a bizonyos személlyel. Szerintem sejtitek ki lehetett az. Hááát nem máááás, mint Áron!!!
*Másnap*
Borzalmas volt ez a nap. Az elejétől kezdem.
Elaludtam és törivel keztunk. Szarba... Ahogy beértem a suliba csak reménykedtem, hogy nincs bent a tanár. Hogy is reménykedhettem!? Már húsz perc volt amikor beértem. Bekopogtam. A tanár szúros szemmel nézett rám. ŐSZINTÉN ENNÉL LEHET MÉG ROSSZABB?
-Kisasszony, hogy merészeli azt, hogy késik az órámról?- kérdezte orditva
-Sajnálom
-Csak ennyi? Most felelsz és holnapra kérek egy 10 oldalas fogalmazást.
-Tanárúr, ügye tudja, hogy holnap szombat?
-Kussolj fiam. És pont leszarom mi van holnap, ennek ellenére is megkeresel holnap reggel 7-kor a tanáriban. És erre jegyet is kapsz.
-Jó. Csak letehetem a táskám?
-Nem. Igy felelsz ahogy vagy.
Jézusom... Ez a tanár nem normális. Mit akar? Ez az első hét, még meg kell szokjuk.
A felelésem csillagos 5-ös lett. Szivtad ''drágaságom''.
A tanár olyan mérges volt, mert mindent tudtam, hogy majdnem felrobbant. Őszintén azt kivántam volna.
Ahogy visszamentem a helyemre mindenki gratulált. Ennyit az órákról.
Tegnap azt beszéltük meg Áronnal, hogy ma suli után megyünk fagyizni. Ezzel nem is volt gond. Amikor találkoztunk elindultunk sétálni. Kis idő múlva egy lány ordibálni kezdett utánnunk, vagyis Áron után. Ahogy utolért minket rögtön Áron nyakába ugrott és elkezte puszilgatni. El sem hiszitek mennyire fájt ez nekem.De most miért is fáj nekem? Őszintén nem értem magamat!! Elkeztem rohanni. Minél messzebb tőlük. Áron még kiabált utánnam de nem figyeltem rá.
Egy parkba értem. Ott leültem egy padra és sirni keztem, de ekkor .........................................
Folytatás:
Egy csomót elbeszélgettem azzal a bizonyos személlyel. Szerintem sejtitek ki lehetett az. Hááát nem máááás, mint Áron!!!
*Másnap*
Borzalmas volt ez a nap. Az elejétől kezdem.
Elaludtam és törivel keztunk. Szarba... Ahogy beértem a suliba csak reménykedtem, hogy nincs bent a tanár. Hogy is reménykedhettem!? Már húsz perc volt amikor beértem. Bekopogtam. A tanár szúros szemmel nézett rám. ŐSZINTÉN ENNÉL LEHET MÉG ROSSZABB?
-Kisasszony, hogy merészeli azt, hogy késik az órámról?- kérdezte orditva
-Sajnálom
-Csak ennyi? Most felelsz és holnapra kérek egy 10 oldalas fogalmazást.
-Tanárúr, ügye tudja, hogy holnap szombat?
-Kussolj fiam. És pont leszarom mi van holnap, ennek ellenére is megkeresel holnap reggel 7-kor a tanáriban. És erre jegyet is kapsz.
-Jó. Csak letehetem a táskám?
-Nem. Igy felelsz ahogy vagy.
Jézusom... Ez a tanár nem normális. Mit akar? Ez az első hét, még meg kell szokjuk.
A felelésem csillagos 5-ös lett. Szivtad ''drágaságom''.
A tanár olyan mérges volt, mert mindent tudtam, hogy majdnem felrobbant. Őszintén azt kivántam volna.
Ahogy visszamentem a helyemre mindenki gratulált. Ennyit az órákról.
Tegnap azt beszéltük meg Áronnal, hogy ma suli után megyünk fagyizni. Ezzel nem is volt gond. Amikor találkoztunk elindultunk sétálni. Kis idő múlva egy lány ordibálni kezdett utánnunk, vagyis Áron után. Ahogy utolért minket rögtön Áron nyakába ugrott és elkezte puszilgatni. El sem hiszitek mennyire fájt ez nekem.De most miért is fáj nekem? Őszintén nem értem magamat!! Elkeztem rohanni. Minél messzebb tőlük. Áron még kiabált utánnam de nem figyeltem rá.
Egy parkba értem. Ott leültem egy padra és sirni keztem, de ekkor .........................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése