XVIII. rész 

December 21.

*Maja szemszöge*

Már nem birom ki! Elegem van mindenből! Nem akarom látni anyám pofáját ...  Hogy csinálhatta meg ezt az egész családdal?! Főleg apával, aki mindig kitartott mellette?!

Ez nekem magas ... SZÁNALMAS!  Őszintén sajnalom, hogy ilyen anyám van!

- Hova mész lányom?

- Egy!  Nem vagyok a lányod!  Kettő! Mi közöd hozzá?! Három! Nem akarlak soha többé látni!

- De ...

- Semmi de! Hagyj békén és felejts el örökre!  ÖRÖKRE! - orditottam az arcába.

- Mi ez a hangzavar? - jött le az emeletről apám, Peti s a drágaságom, Miná. 

- Semmi érdekes.  - hazudott anyám.

- Legalább most legyen benned  gerinc és bevallod!

- Mit? - kérdezték egyszerre apáék.

- MOST!  - orditottam rá.

- Na jó .... Az van .... hogy ... hogy .... meghhh ... meghhcsaltalak .... - kezdett el sirni.

- És ez nem az első alkalom igaz? Amig apa kereste a pénzt, te itthon hancuroztál mással .... Kihasználtad azt is, hogy mi Petivel Pesten lakunk, Miná meg oviban ... 

- Kérlek .. !

- Semmi kérlek! Inkább meghalnék minthogy ilyen anyám legyen!  Én elmentem!

- Maja várj egy kicsit, kérlek! És, TE! Te r*banc, hogy merted megcsinálni ezt velem?! A családdal?! Válni akarok!

- Kérlek neeeeee! - üvöltötte teljes erejéből.

- Gyertek skacok. - fogta meg a kezemet apa s kivezetett a ház elé.

- Apa! Apa! Mi volt ez?

- Semmi drágám.  Csak van, amikor két személy veszekedik ...

- Maja te hova mész?

- Hááát ... Arra gondoltam, hogy elmegyek Gergőhőz, de ha változik a terv mindenképp szólók. De veletek mi lesz? - vettem az ölembe a hugicámat.

- Már holnap el akarok válni ... Már intézkedem is.

- De ti hol fogtok aludni?

- Ne idegeskedj!  Van egy ismerősőm, akinek van épp egy eladó háza. Éppen arra gyűjtőgettem, hogy tudjunk elköltözni... Anyátok nem tud semmit sem a házrol!

- APA! - emeltem fel picit a hangomat.

- Bocsi ...

- Lehet egy kérdésem? - bolintott. - Eldobtok a vonatállomásra?

- Igen.

* Később*

Olyan hamar eltelt ez a pár óra mint a pinty. 

Már Pesten vagyok ... Az első utam rögtön a barátom házához vezet. Már alig várom, hogy találkozzak vele. Már nagyon hiányzik ...

- Szia! - köszöntem boldogan.
- Te mit keresel itt? - csodálkozott.
- Baj ha meglatogatom a barátomat?
- Nem .... Vagyis igen, mert dolgom van! - mi a baja van?
- Milyen dolog? Segithetek valamiben?
- Nem! - próbálta bezárni az ajtót előttem , de a lábammaal megtámasztottam.
- Mi a bajod? - néztem rá ördögi tekintetemmel, amitől sikeresen kirázta a hideg. Siker!

Nemes egyszersűséggel bementem a házba. Elég szép a ház ... Nekem bejön.
Megindultam  a konyha fele, magam után ráncigálva a böröndjeimet. Most őszintén, hogy tudtam magammal hozni három nagy bőrőndőt?! Na mindegy!

- Ez meg mi a jó büdös .... ?! - orditottam fel, amiután eljutott az agyamig mik is vannak az asztalon.
- Szerinted mi? Gyógyszerek.
- Ez neked gyógyszer?!
- Édes, mi ez a hangzavar? - jött le egy hülye nyávogós csaj
- Nem elég, hogy ezek itt vannak, hanem ő is! - mutattam rá a csajra, aki elég szép volt, hogy őszinte legyek.
- Félreérted! - mentegetőzőtt.
- Én?! Ugyan mit? Ez a lány sokkal szebb nálam, meg minden. Elhiszem, hogy neked ő kell ... Szakitok!  - orditottam az arcába.

Hogy csinálhatta meg ezt velem? Előszőr a csomó titkolózás, utánna a hazugságok, fúrcsa viselkedések, most meg a drog meg az a csaj ...
Minek kell ilyen szerencsétlen legyek? Miért nem tud senki sem kitartani mellettem? Minek kell mindenki folyton- folyvást átverjen, kihasználjon? Most hova fogok menni? Most mi lesz velem? Miért van ennyi kérdesem? Miért nem lehet normális életem, mint a többi embernek? Most mit csináljak? Apához nem mehetek vissza ... Jobb, ha úgy tudják, hogy Gergőnél alszom, s nincs semmi baj, ami nem is igaz! Hatalmas a baj! Lehet, hogy most  egy padon fogok aludni, kint az utcán  ... Vagy mégsem?!
Hirtelen elővettem a telefonomat a zsebemből s tárcsázni keztem a számot.

- Haló? Ki az? - hallottam meg egy angol akcentúst.
- Szia!  Nem is emlékszel rám?  Ennyire hamar el lehet felejteni?
- Maja?!
- Ki lehet más?
- Jajj, de hiányzól vadmacska!
- Te is Li!
- De miért vagy ilyen szomorú? Mi történt?
- Hááát ... pont ezért hivtalak.
- Ránk mindig számithatsz! Mesélj, mi bánt?
- Ezt nem szeretném itt telefonba elmondani ... Nem telefontéma, de lehet egy kérésem?
- Bármi!
- Nem költözhetek hozzátok? Elég nagy szarba vagyok ...
- Persze! Tudod, hogy a ház kapui mindig nyitva vannak előtted.
- Még egy kérésem lehetne? Nem veszel nekem repűlőjegyet? Nincs semmi pénzem s minel hamarabb akarok kijútni az országból.
- Intézkedem csajszi! Na de most indulj el a repűlőtérre, mert van még két órád az indulásig!
- Nagyon szépen köszönöm! Szeretlek!
- Szia!



Sziasztok drágáim <3
Megjöttem egy új résszel, sajnos késve ...  Nagyon sok dolgom van mostanában, mivel mindjárt itt a suli ... :( Annyira nem várom, de szerintem nem csak én vagyok az egyedüli, aki igy érez.
Na mindegy is! Inkább tereljük a témat! Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész is :* Aztán pipáljatok vagy komizzatok is :* 
Nagyon szépen köszönök nektek mindent! További szép napot!

xXx. Iró

XVII. rész

December 21.

* Liam szemszöge*

Mi a frászt csinálnak azok ott lent? Minek kell reggel ilyen korán ordibáljanak, zajt csapjanak? Inkább lemegyek és megnézem mit csinálnak azok az idióták, minthogy arra kelljek fel, hogy ég a ház. Ezekkel nem unalmas az élet, az biztos!

-Vigyázz! - kiáltott Niall.
- Kösz!  Szerintem a tojás a gyomorban kell legyen nem a hajamba. - durcáskodott Zayn - Most mehetek megmosni a hajam és beállitani. Ezért még kapsz Horan.
- Mi a jó ég történt itt? Egy tornádó ment keresztül a konyhán?

- Ez szebb változat, mint, amit én akartam mondani papa! - pacsiztunk le.
- Na, de most szedjetek össze, mert van egy meglepetésem!
- Meglepetés?? - rohant ki Zayn a fürdőszobából.
- Milyen meglepetés? - kerekedett ki a többi bolondnak is a szeme.
- Majd megtudjátok, ha szép rend lesz a házban.
- Óóóó! - sohajtottak.
- Ne is halljam! Ti csináltátok ezt a kupit ...  Ha nem lesz rend, amig visszaérek, akkor nagy bajban lesztek!
- Igenis kapitány! - szalutáltak.
- Pihenj! - mentem bele a játekba.
-Szia!
- Sziasztok!


Amig huztam a cipőmet hallottam pár kérdést, mint például  "Milyen meglepetés?"  "Soha nem szokott oda tenni takaritani! Vajon egy fontos embert akar bemutatni?"   "Becsajozott?"
Na mindegy! Ahogy felhúztam a cipőmet, elbaktattam az autóig, beleültem és már robogtam is  a kijelölt célpontomhoz.

* Gergő szemszöge*

- Szia! -állt előttem Maja.
- Te mit keresel itt?
- Baj ha meglatogatom a barátomat?
- Nem .... Vagyis igen, mert dolgom van!
- Milyen dolog? Segithetek valamiben?
- Nem! - próbáltam bezárni az ajtót előtte, de a lábával megtámasztotta.
- Mi a bajod? - nézett rám ördögi tekintetével, amitől kirázott a hideg.

Nemes egyszersűséggel bejött a házamba. A francba!
Megindult a konyha fele, ahol meglátta azt, amit nem kellett volna ... Na jó!  Nekem most fellegzett be! Nekem végem! Annyi! Kaputt!

- Ez meg mi a jó büdös .... ?!
- Szerinted mi? Gyógyszerek.
- Ez neked gyógyszer?!
- Édes, mi ez a hangzavar?
- Nem elég, hogy ezek itt vannak, hanem ő is! - mutatott rá az exemre, akitől szabadulni nem tudok..
- Félreérted!
- Én?! Ugyan mit? Ez a lány sokkal szebb nálam, meg minden. Elhiszem, hogy neked ő kell ... Szakitok!  - orditotta az arcomba. Lefagytam.
- Szivem!  Válaszolj! - lóbálta előttem a kezét.
- Mond, te normális vagy?
- Igen, de te nem! Miért orditasz rám?
- Vajon miért?
- Nem tudom! - válaszára felmentem a szobába.  Elrontottam mindent!


Sziasztok!
Sikerült megirnom a következő részt is! Remélem tetszeni fog, annak ellenére, hogy kicsit rövid rész lett, de azért várom a pipákat, meg a komikat is!  Sietek a kövi résszel!
Ti, hogy fogjátok eltölteni a nyárnak az utolsó egy hónapját? Sajnos mindjárt kopogtat az ablakon az iskola :( Remélem kihasználjátok ezt a pár napot a szórakozásra!  Addig is legyetek jók!  Cupp!

xXx. Iró

XVI. rész- folytatás

Október 11.

* Dani szemszöge (osztálytárs) *

- Vajon hol lehetnek a többiek? -kérdezte Maja.
- Meglepetéééééééés!!!!- ugrott mindenki elő a bubóhelyéről.
- Mi a ... ?  Legközelebb ne hozzátok rám a frászt!
- Megpróbáljuk, de igy izgalmasabb! - ugrottak Maja nyakába a lányok.
- Még torta is van? Skacok, csak szólók, de nem ma van a szülinapom ... - mosolygott.
- Tudjuk, de hiányoztál! Nem volt, aki segitsen a dogákban ... - mondta Levi, a mókamester.
-  Szóval innét fúj a szél! - bolintott a kicsi Ensteinünk.  Várj, mi van?
- Kezdjük már meg a tortááááát!! - hisztizett az éhenkórászunk, Ákos.
- Valaki ad egy kést?
- Tessék!

Mig mindenki megkapta a szeletét, amit Maja szépen eloszott, mi addig a fiúkkal ökörköttünk. Fiúból vagyok mit akartok?!  Na hagyjuk ezt a témát, mert inkább állatra hasonlitok, mikor haverokkal lógók. Fuck logikám ....


December 20

*Maja szemszöge*

Már egy jó pár ideje nem voltam, mivel csomó dolgom volt, de inkább hagyjuk ezt a témát, mert nagyon unalmas! Most komolyan, kit érdekel az iskola?! Engem biztos nem!
Ma péntek van, ami azt jelenti, hogy utolsó sulinap a 2013-as iskolaévből ...  Semmi érdekeset nem csinálunk, csak a tanárok untatnak Ezek betegek, hogy az utolsó iskolanapon ebből az évből persze, órát tartanak?! Miért kinoznak minket?
Szerencsére most szólalt meg a csengő, szóval mehetek a szobámba a kacatjaimért és utánna a vonatmegállomásra. Végre láthatom a családomat is egy kicsit! Úgy tudják csak holnap megyek, hogy tudjam kipihenni a mai napot, de egy kicsi meglepit szerveztem nekik ....

* 4 órával később*

-  Van itthon valaki?
- Majaaaaaaaaa! - orditott a hugicám.  Mennyire tudott hiányozni!
- Ez itt a tiéd!  Anya, apa hol van?
- Apa dolgozik, anya meg azt hiszem a szobában. Eléggé furcsán viselkedik ...
- Megyek megnézem mit csinál, te addig menj és nézd meg az ajidat!
- Köszönyöm! - puszilta meg az arcom, a kicsi drága!
- Anya! - nyitottam be a szobájukba - Mi a fészkes fenét csinálsz itt?! Normális vagy?!
-  Lányom1  Ez nem is igy történt! - rohant utánnam mivel,  elindultam a konyha fele.
- Szerinted annyira hülye vagyok?! Há, kösz! - flegmáztam vele.
- Hagyjuk inkább! Te mit keresel itt?
- Nem, nem hagyjuk  Már a saját házamba se jöhetek, ahol felnöttem? Szánalmas vagy anya!  SZÁNALMAS! - orditottam az arcába.
- Hova mész?
- A szobámba, vagy nem is az enyém már?! - fordultam meg és nemes egyszerűséggel otthagytam.

Ahogy a szobámba értem a földre rogytam és sirni kezdtem. Hogy süllyedhetett anyám ilyen mély pontra? Most, hogy őszinte legyek szégyellem magamat, hogy ilyen anyám van!
Inkább megyek veszek egy meleg fürdőt és lefekszem!

* Gergő szemszöge*

- Igen? Ki keres reggel ilyen korán? - szólatam bele a telefonba.
- Sz.. szi. szia! - hallottam egy siros hangot. Megiettem
- Maja te vagy az?
- I.. ige.. igen! - szipogott.
- Mi történt?
- Az nem fontos, de nem tudok hozzád költözni?
- Bocsi, de most nem alkalmas ...
- Mi?! De miért?
- Mert nem! - orditottam rá
- De együtt vagyunk!
- Azt mondtam, hogy nem! - nyomtam ki a telefont.



Sziasztok!
Bocsi, de nagyon sok dolgom volt és ezért késtem az új résszel! :/  De végre itt van! 
Picit rövid lett, de kérlek értsetek meg ... Ihlethiányom volt, de sikerült megirnom ezt a részt is! :D Remélem tetszeni fog!   Kérlek komiba irjátok le a véleményeiteket a részről, vagy pipáljatok!
Nagyon szépen köszönök nektek mindent! Cupp! 

xXx. Iró