XVIII. rész
December 21.
*Maja szemszöge*
Már nem birom ki! Elegem van mindenből! Nem akarom látni anyám pofáját ... Hogy csinálhatta meg ezt az egész családdal?! Főleg apával, aki mindig kitartott mellette?!
Ez nekem magas ... SZÁNALMAS! Őszintén sajnalom, hogy ilyen anyám van!
- Hova mész lányom?
- Egy! Nem vagyok a lányod! Kettő! Mi közöd hozzá?! Három! Nem akarlak soha többé látni!
- De ...
- Semmi de! Hagyj békén és felejts el örökre! ÖRÖKRE! - orditottam az arcába.
- Mi ez a hangzavar? - jött le az emeletről apám, Peti s a drágaságom, Miná.
- Semmi érdekes. - hazudott anyám.
- Legalább most legyen benned gerinc és bevallod!
- Mit? - kérdezték egyszerre apáék.
- MOST! - orditottam rá.
- Na jó .... Az van .... hogy ... hogy .... meghhh ... meghhcsaltalak .... - kezdett el sirni.
- És ez nem az első alkalom igaz? Amig apa kereste a pénzt, te itthon hancuroztál mással .... Kihasználtad azt is, hogy mi Petivel Pesten lakunk, Miná meg oviban ...
- Kérlek .. !
- Semmi kérlek! Inkább meghalnék minthogy ilyen anyám legyen! Én elmentem!
- Maja várj egy kicsit, kérlek! És, TE! Te r*banc, hogy merted megcsinálni ezt velem?! A családdal?! Válni akarok!
- Kérlek neeeeee! - üvöltötte teljes erejéből.
- Gyertek skacok. - fogta meg a kezemet apa s kivezetett a ház elé.
- Apa! Apa! Mi volt ez?
- Semmi drágám. Csak van, amikor két személy veszekedik ...
- Maja te hova mész?
- Hááát ... Arra gondoltam, hogy elmegyek Gergőhőz, de ha változik a terv mindenképp szólók. De veletek mi lesz? - vettem az ölembe a hugicámat.
- Már holnap el akarok válni ... Már intézkedem is.
- De ti hol fogtok aludni?
- Ne idegeskedj! Van egy ismerősőm, akinek van épp egy eladó háza. Éppen arra gyűjtőgettem, hogy tudjunk elköltözni... Anyátok nem tud semmit sem a házrol!
- APA! - emeltem fel picit a hangomat.
- Bocsi ...
- Lehet egy kérdésem? - bolintott. - Eldobtok a vonatállomásra?
- Igen.
* Később*
Olyan hamar eltelt ez a pár óra mint a pinty.
Már Pesten vagyok ... Az első utam rögtön a barátom házához vezet. Már alig várom, hogy találkozzak vele. Már nagyon hiányzik ...
- Szia! - köszöntem boldogan.
- Te mit keresel itt? - csodálkozott.
- Baj ha meglatogatom a barátomat?
- Nem .... Vagyis igen, mert dolgom van! - mi a baja van?
- Milyen dolog? Segithetek valamiben?
- Nem! - próbálta bezárni az ajtót előttem , de a lábammaal megtámasztottam.
- Mi a bajod? - néztem rá ördögi tekintetemmel, amitől sikeresen kirázta a hideg. Siker!
Nemes egyszersűséggel bementem a házba. Elég szép a ház ... Nekem bejön.
Megindultam a konyha fele, magam után ráncigálva a böröndjeimet. Most őszintén, hogy tudtam magammal hozni három nagy bőrőndőt?! Na mindegy!
- Ez meg mi a jó büdös .... ?! - orditottam fel, amiután eljutott az agyamig mik is vannak az asztalon.
- Szerinted mi? Gyógyszerek.
- Ez neked gyógyszer?!
- Édes, mi ez a hangzavar? - jött le egy hülye nyávogós csaj
- Nem elég, hogy ezek itt vannak, hanem ő is! - mutattam rá a csajra, aki elég szép volt, hogy őszinte legyek.
- Félreérted! - mentegetőzőtt.
- Én?! Ugyan mit? Ez a lány sokkal szebb nálam, meg minden. Elhiszem, hogy neked ő kell ... Szakitok! - orditottam az arcába.
Hogy csinálhatta meg ezt velem? Előszőr a csomó titkolózás, utánna a hazugságok, fúrcsa viselkedések, most meg a drog meg az a csaj ...
Minek kell ilyen szerencsétlen legyek? Miért nem tud senki sem kitartani mellettem? Minek kell mindenki folyton- folyvást átverjen, kihasználjon? Most hova fogok menni? Most mi lesz velem? Miért van ennyi kérdesem? Miért nem lehet normális életem, mint a többi embernek? Most mit csináljak? Apához nem mehetek vissza ... Jobb, ha úgy tudják, hogy Gergőnél alszom, s nincs semmi baj, ami nem is igaz! Hatalmas a baj! Lehet, hogy most egy padon fogok aludni, kint az utcán ... Vagy mégsem?!
Hirtelen elővettem a telefonomat a zsebemből s tárcsázni keztem a számot.
- Haló? Ki az? - hallottam meg egy angol akcentúst.
- Szia! Nem is emlékszel rám? Ennyire hamar el lehet felejteni?
- Maja?!
- Ki lehet más?
- Jajj, de hiányzól vadmacska!
- Te is Li!
- De miért vagy ilyen szomorú? Mi történt?
- Hááát ... pont ezért hivtalak.
- Ránk mindig számithatsz! Mesélj, mi bánt?
- Ezt nem szeretném itt telefonba elmondani ... Nem telefontéma, de lehet egy kérésem?
- Bármi!
- Nem költözhetek hozzátok? Elég nagy szarba vagyok ...
- Persze! Tudod, hogy a ház kapui mindig nyitva vannak előtted.
- Még egy kérésem lehetne? Nem veszel nekem repűlőjegyet? Nincs semmi pénzem s minel hamarabb akarok kijútni az országból.
- Intézkedem csajszi! Na de most indulj el a repűlőtérre, mert van még két órád az indulásig!
- Nagyon szépen köszönöm! Szeretlek!
- Szia!
Sziasztok drágáim <3
Megjöttem egy új résszel, sajnos késve ... Nagyon sok dolgom van mostanában, mivel mindjárt itt a suli ... :( Annyira nem várom, de szerintem nem csak én vagyok az egyedüli, aki igy érez.
Na mindegy is! Inkább tereljük a témat! Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész is :* Aztán pipáljatok vagy komizzatok is :*
Nagyon szépen köszönök nektek mindent! További szép napot!
- Te mit keresel itt? - csodálkozott.
- Baj ha meglatogatom a barátomat?
- Nem .... Vagyis igen, mert dolgom van! - mi a baja van?
- Milyen dolog? Segithetek valamiben?
- Nem! - próbálta bezárni az ajtót előttem , de a lábammaal megtámasztottam.
- Mi a bajod? - néztem rá ördögi tekintetemmel, amitől sikeresen kirázta a hideg. Siker!
Nemes egyszersűséggel bementem a házba. Elég szép a ház ... Nekem bejön.
Megindultam a konyha fele, magam után ráncigálva a böröndjeimet. Most őszintén, hogy tudtam magammal hozni három nagy bőrőndőt?! Na mindegy!
- Ez meg mi a jó büdös .... ?! - orditottam fel, amiután eljutott az agyamig mik is vannak az asztalon.
- Szerinted mi? Gyógyszerek.
- Ez neked gyógyszer?!
- Édes, mi ez a hangzavar? - jött le egy hülye nyávogós csaj
- Nem elég, hogy ezek itt vannak, hanem ő is! - mutattam rá a csajra, aki elég szép volt, hogy őszinte legyek.
- Félreérted! - mentegetőzőtt.
- Én?! Ugyan mit? Ez a lány sokkal szebb nálam, meg minden. Elhiszem, hogy neked ő kell ... Szakitok! - orditottam az arcába.
Hogy csinálhatta meg ezt velem? Előszőr a csomó titkolózás, utánna a hazugságok, fúrcsa viselkedések, most meg a drog meg az a csaj ...
Minek kell ilyen szerencsétlen legyek? Miért nem tud senki sem kitartani mellettem? Minek kell mindenki folyton- folyvást átverjen, kihasználjon? Most hova fogok menni? Most mi lesz velem? Miért van ennyi kérdesem? Miért nem lehet normális életem, mint a többi embernek? Most mit csináljak? Apához nem mehetek vissza ... Jobb, ha úgy tudják, hogy Gergőnél alszom, s nincs semmi baj, ami nem is igaz! Hatalmas a baj! Lehet, hogy most egy padon fogok aludni, kint az utcán ... Vagy mégsem?!
Hirtelen elővettem a telefonomat a zsebemből s tárcsázni keztem a számot.
- Haló? Ki az? - hallottam meg egy angol akcentúst.
- Szia! Nem is emlékszel rám? Ennyire hamar el lehet felejteni?
- Maja?!
- Ki lehet más?
- Jajj, de hiányzól vadmacska!
- Te is Li!
- De miért vagy ilyen szomorú? Mi történt?
- Hááát ... pont ezért hivtalak.
- Ránk mindig számithatsz! Mesélj, mi bánt?
- Ezt nem szeretném itt telefonba elmondani ... Nem telefontéma, de lehet egy kérésem?
- Bármi!
- Nem költözhetek hozzátok? Elég nagy szarba vagyok ...
- Persze! Tudod, hogy a ház kapui mindig nyitva vannak előtted.
- Még egy kérésem lehetne? Nem veszel nekem repűlőjegyet? Nincs semmi pénzem s minel hamarabb akarok kijútni az országból.
- Intézkedem csajszi! Na de most indulj el a repűlőtérre, mert van még két órád az indulásig!
- Nagyon szépen köszönöm! Szeretlek!
- Szia!
Sziasztok drágáim <3
Megjöttem egy új résszel, sajnos késve ... Nagyon sok dolgom van mostanában, mivel mindjárt itt a suli ... :( Annyira nem várom, de szerintem nem csak én vagyok az egyedüli, aki igy érez.
Na mindegy is! Inkább tereljük a témat! Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész is :* Aztán pipáljatok vagy komizzatok is :*
Nagyon szépen köszönök nektek mindent! További szép napot!
xXx. Iró
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése