XI. Rész
Október 7
-Maja!
-Anyu, még öt percet kérek!
-Rendben kislányom!- röhögött fel Gergő.
-Basszus, ez tök ciki! Bocsi!
-Szerintem meg nagyon cuki voltál, de most kellj fel, mert indulunk!
-Hozz nekem kaját, én meg addig összecsomagolok! Niall és a többiek hol vannak?
-Ők már rég felkeltek!- nyomott egy puszit a hajamba.
Elég hamar összecsomagoltam, ahhoz képest, hogy órákon keresztűl is tudok ülni a szekrény előtt, gondolkozva azon, hogy mit is vegyek fel?
Már alig várom ezt a kis utazást. Egy hétig nem lesz suli nekem. Mekkora mázlista vagyok! Erről jut eszembe, hogy anyuékkal nem beszéltem két hete. Biztos aggodnak értem.
-Sziaaa anyuuu!- köszöntem boldogan, hisz hiányzott a hangjuk.
-Maja van valami gond?
-Nem, csak azt akartam mondani, hogy elutazok egy hétre Magyarországból.
-Mi!? De miért? Történt valami?
-Nem, csak nyertem egy ilyen kirándulásféleséget.
-Már értem! És kivel mész?
-Egy pár haverommal.
-Maja!
-Anya nyugi! Nem kell már rögtön ilyenekre gondolni!
-Vigyázz magadra! Jó szorakozást!
-Köszi, szia!
Pont most lépett be Gergő.
-Kivel beszéltél?
-Honnét veszed, hogy beszéltem valakivel?- kérdeztem.
-Mert hallottam!
-Áhá! Szóval te hallgatóztál!
-Én?! Dehogy!
-Ne kamuzz! - vetettem rá magamat. Olyan nagy lendülettel, hogy Gergővel a földre zuhantunk.
-Azt tudtam, hogy a szerelem csodákra képes, de, hogy ennyire is tud fájni, na azt nem! -
A kacagásunkból csókcsata lett.
-Ú, bocsi!
-Bakker mindig a legjobb pillanatban ront ránk valaki! - mosolygott Gergő.
-Bocs, de jöttem szólni, hogy a gépűnk egy és fél óra múlva indul. Szedjétek a lábatokat!
-Mindját indulhatunk Niall, csak még eszek!
-Rendben! Tudjátok, hogy hol kaptom meg.
* 5 órával később*
-Nem tudom elhinni, hogy Nagy-Britanniába vagyok, veletek a leghiresebb bandával a Földőn!
-Pedig itt vagy Maja, de most induljunk, mert éhes vagyok.
-Niall te mikor nem vagy az?
Körülbelűl egy fél órát kocsikáztunk, amikor egy hotel előtt leparkolt Zayn.
-Apám, de nagy hotel!
-Az!
-Megvannak a szobakulcsok! Gyertek!
Egy hatalmas lakásféleségbe léptünk be, ami a kilencedik emeleten van. Annyira jó!
-Na szóval három szoba van. Valaki menjen le kajáért, mi addig eldöntjük, ki kivel alszik!
-Én lemegyek kajáért!
-Megyek én is!- mondta Niall.
Amiután rendeltűnk valami ehető kaját a szobánkba, beszáltunk a liftbe. Csak mi ketten voltunk a liftben.
-Mi a ...?- kérdeztem megijjedve, mivel a lift megállt, sötétség lett.
-Nincs áram... Térerő sincs.
-Niall én félek!
-Ne félj!- ölelt át.
Egy jó pár óra elteltével még mindig a liftben voltunk. Sokat beszélgettem Niallal. Jobban megismertem őt, és a többi bandatagot is. Olyan kedvesek!
-Álmos vagyok.
-Gyere bújj ide!
Kérlek pipáljatok!
-Anyu, még öt percet kérek!
-Rendben kislányom!- röhögött fel Gergő.
-Basszus, ez tök ciki! Bocsi!
-Szerintem meg nagyon cuki voltál, de most kellj fel, mert indulunk!
-Hozz nekem kaját, én meg addig összecsomagolok! Niall és a többiek hol vannak?
-Ők már rég felkeltek!- nyomott egy puszit a hajamba.
Elég hamar összecsomagoltam, ahhoz képest, hogy órákon keresztűl is tudok ülni a szekrény előtt, gondolkozva azon, hogy mit is vegyek fel?
Már alig várom ezt a kis utazást. Egy hétig nem lesz suli nekem. Mekkora mázlista vagyok! Erről jut eszembe, hogy anyuékkal nem beszéltem két hete. Biztos aggodnak értem.
-Sziaaa anyuuu!- köszöntem boldogan, hisz hiányzott a hangjuk.
-Maja van valami gond?
-Nem, csak azt akartam mondani, hogy elutazok egy hétre Magyarországból.
-Mi!? De miért? Történt valami?
-Nem, csak nyertem egy ilyen kirándulásféleséget.
-Már értem! És kivel mész?
-Egy pár haverommal.
-Maja!
-Anya nyugi! Nem kell már rögtön ilyenekre gondolni!
-Vigyázz magadra! Jó szorakozást!
-Köszi, szia!
Pont most lépett be Gergő.
-Kivel beszéltél?
-Honnét veszed, hogy beszéltem valakivel?- kérdeztem.
-Mert hallottam!
-Áhá! Szóval te hallgatóztál!
-Én?! Dehogy!
-Ne kamuzz! - vetettem rá magamat. Olyan nagy lendülettel, hogy Gergővel a földre zuhantunk.
-Azt tudtam, hogy a szerelem csodákra képes, de, hogy ennyire is tud fájni, na azt nem! -
A kacagásunkból csókcsata lett.
-Ú, bocsi!
-Bakker mindig a legjobb pillanatban ront ránk valaki! - mosolygott Gergő.
-Bocs, de jöttem szólni, hogy a gépűnk egy és fél óra múlva indul. Szedjétek a lábatokat!
-Mindját indulhatunk Niall, csak még eszek!
-Rendben! Tudjátok, hogy hol kaptom meg.
* 5 órával később*
-Nem tudom elhinni, hogy Nagy-Britanniába vagyok, veletek a leghiresebb bandával a Földőn!
-Pedig itt vagy Maja, de most induljunk, mert éhes vagyok.
-Niall te mikor nem vagy az?
Körülbelűl egy fél órát kocsikáztunk, amikor egy hotel előtt leparkolt Zayn.
-Apám, de nagy hotel!
-Az!
-Megvannak a szobakulcsok! Gyertek!
Egy hatalmas lakásféleségbe léptünk be, ami a kilencedik emeleten van. Annyira jó!
-Na szóval három szoba van. Valaki menjen le kajáért, mi addig eldöntjük, ki kivel alszik!
-Én lemegyek kajáért!
-Megyek én is!- mondta Niall.
Amiután rendeltűnk valami ehető kaját a szobánkba, beszáltunk a liftbe. Csak mi ketten voltunk a liftben.
-Mi a ...?- kérdeztem megijjedve, mivel a lift megállt, sötétség lett.
-Nincs áram... Térerő sincs.
-Niall én félek!
-Ne félj!- ölelt át.
Egy jó pár óra elteltével még mindig a liftben voltunk. Sokat beszélgettem Niallal. Jobban megismertem őt, és a többi bandatagot is. Olyan kedvesek!
-Álmos vagyok.
-Gyere bújj ide!
Kérlek pipáljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése