Merjünk boldogok lenni, ez a legszebb bátorság.

XVI. Rész

Október 12

*Ismeretlen szemszöge*

- Végre, hogy itt vagy!  Nem tudsz soha pontos lenni?

- Nem volt kedvem sietni.  Mondjad mit akarsz tőlem!

- Gyere vissza hozzám dolgozni!

- SOHA! - kiáltotta az arcomba.

- Igen?! - rántottam elő egy kést a kabátom zsebéből.

- Nem félek tőled!  Ha annyira akarod meg is ölhetsz, engem nem érdekel!

- Nem is téged akarnálak megölni, csak gondoltam megmutatom a késemet, amivel megölhetem a drága szerelmedet.

- Őt hagyd ki belőle! Anyát is tönkretetted!  Miattad ült egy teljes hónapig a korházban!  Addig én kellett ügyeljek a hugomra, a házra, anyára!  A szarba voltam MIATTAD! Szerinted ezek után visszamegyek hozzád dolgozni?

- Te akartad fiam! - vettem elő a telefonomat.

- Nem vagyok a fiad!

- De az vagy és az is maradsz! Nem csinálhatsz ellene semmit!

- Sajnos nem, de az biztos, hogy nem megyek vissza hozzád dolgozni!

- A picike mit csinálna, ha be lenne zárva egy kanossal?

- Miért nem tudod őt kihagyni belőle? Ha annyira akarod beszálok két hétre de utánna békén hagysz mindenkit! A barátaimat, Maját, anyát, hugómat!

- Egy hónap és megegyeztünk!

- Legyen!

- Na de most tűnj a szemem elő!

- Szerinted lenne kedvem még itt fecsegni veled?

- Még valami! Kezdj el gyakorolni, mert megrozsdásodtál!

- Na csá!

* Gergő szemszöge*

Mit akar már megint apám? Nem elég, hogy tönkretette az életemet két éve, most megint tönkre akarja tenni? Miért büntet az élet? Miért nem tudott többet ülni a börtönbe? Most megint kezdődhet az a rész az életemben, amikor mindenki megutál, ahol titkolóznom kell, ahol elveszitem a szeretteimet, mint például Maját, vagy, ha ezt megtudja anyu tuti nem éli túl.  Apám miatt lett ő is roncs.
MIÉRT NINCS NYUGTOM EBBEN A BASZOTT VILÁGBAN?!

* Napsi szemszöge*

- Igyekezzetek már! - orditottam a többiekre.
- Megpróbálunk!
- Jól van már!
- Elhiszem, hogy rég láttátok egymást és már alig várod, hogy találkozzatok, de azért nyugi!  Nem kell mindent komolyan venni.
- Ha nem kussoltok el betöröm a pofátokat fiúk! - hisztizett Anna.
- Segitek én is Annának! - mondta Enikő
- Most már elég a dumálásból! Fogjatok neki!

Jajj, ezek a lusta fiúk!  Hogy nem tudnának segiteni egy kicsit sem. Még egy üveg vizet sem tudnának kibontani. Na mindegy! Gatyába rázom őket!
Alig várom, hogy találkozzunk már. Hogy jól szétrágjuk a történteket (ne szó szerint értsd :* )
Miért telik ilyen lassan az idő? Ááááá!

* Maja szemszöge*

Annyira jó érzés addig aludni amig akarsz... MÉG. De holnap másképp lesz. Holnap koránkelés és go suliba.
Inkább ébredtem fel volna reggel a fiúk ordibálására, minthogy holnap suliba menjek. Annyira hiányoznak azok a lököttek! A mindig éhes Niall, a tükőrmániás Zayn, a bátyam Louis, a pótapám Liam és a kis göndörkém, Harry.  Kár, hogy nem ülhettem többet ott!
Annyira jó volt ez az egy hét! Nagyon, nagyon, nagyon hiányoznak nekem! Ők lettek nekem a második családom.
Na jó! Most már elég az önsajnálatból! - szóltam magamra gondolataimban, ha lehetséges ilyet. Csak én vagyok ilyen bolond. Na mindegy is! Inkább nekiállok felöltözni.

- Gyere! - válaszoltam a kopogásra
- Szia kicsim! - nyomott egy puszit a számra
- Hát te?
- Csak jöttem szólni, hogy az igazgató vár minket. Maximum egy fél óránk van elkészűlni.
- Csak felöltözöm és megyek én is.
- Megvárlak kint az ajtó előtt.
- Oké!
- Várj! Nem vagy éhes? Ne hozzak valamit?
- Nagyon megköszönném! Hozhatnál egy csokis kiflit fantával.
- Kábé öt- tiz perc. Addig legyél kész!

* Húsz perccel később*

- Jó napot! - köszöntünk illedelmesen az igazgatónak.
- Szerbusztok! Üljetek le! - mutatott két székre.
- Köszönjük!
- Nem is akarom húzni az időt, csak annyit akartam kérdezni, hogy milyen volt ez a kis "vakáció" ? - rajzolt idézőjelet.
- Nagyon jó volt! Köszönjük szépen a lehetőséget!
- Az előbb hivtak a fiúk és mondták, hogy nagyon  jól viselkedtetek és, hogy még várnak titeket.
- Tény és való, hogy nagyon rendesek a fiúk, ahoz képest, hogy hiresek. Általában a hirességek eléggé beképzeltek. Bocsánat, de ez a véleményem!
- Igazad van... Maja?
- Igen!
- Ha akartok legközelebb is mehettek velük "vakációzni" . Annyit mind kérleltek, mig bele nem egyeztem.
- Nagyon szépen köszönjük!
- Most menjetek az osztályotokba! Ma nem lesz tanitás, mert van egy kis dolgom a tanárokkal.
- Viszont látásra! - búcsúztúnk el az igazgatótól.
 

Miután elbúcsúztam szerelmemtől elindultam az osztály fele. Kicsit izgatott voltam, hogy vajon, hogyan fogadnak a többiek. A három cicababa vajon mit fog szólni, hogy elmentem "vakációzni" a kedvenc bandájával és jól összehaverkodtam velük?
Majd hamarosan megtudom a választ erre is, de ,ha emiatt megharagudnak rám nem érdekel. Akkor nem is igazi barátok!
Amig ezen filóztam magamban megérkeztem az osztály elé. Elég nagy csönd volt. Lehet bent van valamilyen tanár ... Beszivtam jó mélyen a levegőt és lenyomtam a kilincset. Senki sem volt az osztályban.

- Vajon hol lehetnek a többiek? -kérdeztem hangosan magamtól
- Meglepetéééééééés!!!!

Sziasztok!
Végre ezt a részt is megirtam kicsi késéssel. Ne haragudjatok, de itt van az uncsim és kiszivja az egész energiámat plusz még a gépem, meg a net is hülyéskedik. 
Remélem tetszett ez a rész is! A kovetkezőt megprobálom minél hamarabb hozni!
Addig is komiba irjátok le a véleményeiteket a részről, vagy pipáljatok!
Előre is köszönöm! Cupp :*

xXx. Iró