Merjünk boldogok lenni, ez a legszebb bátorság.

XIII. rész

Október 11.

*Ismeretlen szemszöge*

Már alig várom, hogy találkozhassak vele, és visszakapja!  Mégis, hogy tehette ezt velem?!  Lelépett egy szó nélkűl.  Ki kell találnom valamit, amivel megleckéztethetem!  Soha nem fogja elfelejteni, azt, amit velem tett 2 éve!

Leállatozott, amit soha a rohadt életbe nem fogok megbocsátani neki!  De majd meglátja mit is jelent állatnak lenni!

Majd megfizetsz ezért!  Muháháhá!

*Zayn szemszöge*

Annyira jó volt a tegnapi nap Majával és a legjobb haverjaimmal. Ez egy felejthetetlen élmény, amit soha nem fogok kitörölni az agyamból! 

Az elején nagyon nagy bűntudatom volt, hogy miattunk veszett össze a szerelmes pár. Nem is sejtettem, vagyis sejtettük, hogy ennyire kiakad majd Áron.
Beszélnem kell vele! Tudom, hogy ő nem ilyen valójában! Már nagyon rég ismerem!

Vajon mi üthetett bele?!  Lehet, hogy megcsalta Maját? Jesszus!!   Ilyenre nem is szabadna gondolnom, vagy talán mégis?!
Remélem nem akkora gyökér, hogy lefekütt volna más csajjal. Tudom, hogy még nem feküdt le Majával.  Maja első kapcsolata és nem akarja elrontani ezt. Még tapasztalatlan és szerintem fél, hogy e miatt szakit vele Áron.

*Áron szemszöge*

Nagyon idegesitett az, hogy találkozóm van egy olyan személlyel akit nem akarok soha a rohadt életbe látni, és főleg az, hogy a szerelmemmel összevesztem... Megértem, hogy nem akar és nincs kedve látni vagy aludni, sőt velem egy legkörben lenni!

Elrontottam mindent! Kurva élet!

Rendbe kell hozzam a nagy hibámat!  Remélem Maja megbocsát nekem, de soha nem tudhatja meg mi történt a múltamban!  SOHA!!

*Maja szemszöge*

-Nagyon rendesek vagytok, de hiába fáradoztok!
-Nem is fáradozunk!
-Majd csak eltudok aludni...
-Addig mi sem indulunk nyugovóra, mig el nem alszol, hisz a mi hibánk, hogy összevesztetek Áronnal és nem tudsz aludni. Szerintem már megszoktad azt, hogy valakivel aludni szoktál.
-Nem a te hibátok !De... valakinek nincs kedve velem aludni? - kérdeztem reménykedve
-Ha ezt szeretnéd akkor igen, de kivel?
-Mindegy!  Mind az ötön is jöhettek!
-Leszakadna az ágy!
-De nem!
-De igen!
-De nem!  Nő vagyok, én már csak tudom! - küldtem a fiúk fele egy puszit
-Te nyertél, mint mindig!
-Tudom, de most már aludjunk, mert fáradt vagyok!

**
-Beszélhetnénk? - kérdezte reménykedve Áron
-Szerintem nincs értelme, mert megint csak veszekedés lenne, mint tegnap... Nincs hozzá kedvem!
-Csak hallgass meg!  Kérlek!
-Még átgondolom!
-Ha mégis meghallgatnál a szobámban leszek!
-Rendben!

Fúrcsa érzésem támadt, mintha titkolna valamit. A szemében a megbánás csillogott, de még volt valami, amit nem lehetett leolvasni.
 Á, ez képtelenség!  Ha titkolna valamit elmondaná nekem.... Szerintem.... Remélem!


Sziasztok
Nem szoktam ilyeneket irni, de nagyon szépen köszönöm a 2 rendszeres olvasót és a plusz 700 oldalmegjelenitest, de mégnagyobb lenne az örömöm ha pipálnátok és komiba elmondanátok a véleményeiteket a részről, blogról!
Az az érzésem, hogy nem nagyon tetszik nektek a történet!  Ha majd oda is eljutunk (amit persze nem szeretnek), hogy már senkit se érdekel a blog, akkor abbahagyom!
Köszönök mindent és remélem leirjátok komiba a véleményeiteket , vagy pipáltok!
xXx Iró